Halasi csipke (kézi)

Az 1880-as évektől az európai iparművészetben megfigyelhető az a törekvés, hogy a mindent elárasztó gépi termékek mellett, előtérbe kerülnek a kihaló félben lévő kézműves technikák. Ez az igény együtt járt egy új, minden korábbi stílustól elszakadó művészet megteremtésének vágyával. Az új stílust, sajátos motívumok újfajta stilizálása, a távolkeleti művészet és a népművészet motívumainak, egyszerű, használati jellege, valamint ősi technikák újra felfedezése alakította ki. A törekvések bölcsője Anglia volt, de a  nemzetközi kiállítások, a világkiállítások és nem utolsó sorban az iparművészettel foglalkozó folyóiratoknak köszönhetően szinte egyidőben jelentkezett az egész kontinensen. A századfordulót megelőző években a művészi ipar színvonalának emelése, a nemzeti jelleg megőrzése és az európai modern irányzatok megismerése volt Magyarországon az iparművészet fő célkitűzése. A Magyar Iparművészet című folyóirat, beszámolt az európai- és hazai eseményekről, kiállításokról, a beszámolókat gazdag képanyaggal illusztrálták. 1895-től Mintalapokat adtak ki az iparosok és ipariskolák számára, a fonó- és szövőipari vagy a szövő- és nőipari mintalapokban szőnyegek, kárpitok, hímzések, csipkék rendkívül gazdag választékát mutatták be. Idehaza támogatták és szorgalmazták a háziipari tevékenység felélesztését is. A háziipar a népművészet életbentartása és megismertetése mellett munkalehetőséget biztosított a falusi lakosságnak.

A magyar háziipari mozgalom egyik elindítója az erdélyi származású Dékáni Árpád volt. járt Budapesten járt rajztanári szakra. A budapesti Mintarajztanoda és Rajztanárképző elvégzése után 1885-ben előbb Szabadkára helyezték, majd 1886 őszétől a kiskunhalasi református gimnázium rajztanára lett. A tanítás és a festés mellett lelkesen kapcsolódott be a népművészet megismerését célul kitűző hazai mozgalomba. Gyűjtötte Halason és környékén az egyre inkább feledésbe menő, népművészet emlékeit, motívumait. Gyűjtőútjaira később tanítványait is magával vitte, s a felfedezett motívumokat felhasználta az oktatásban. Neve és munkássága hamarosan országosan ismertté vált. 1899-ben a Magyar Iparművészet című folyóirat közli tanítványainak rajzait, 1900-ban az Iparművészeti Társulat tagjai sorába választja. Munkásságának legnagyobb érdeme azonban a magyar varrott csipke, a halasi csipke megteremtése volt.

Halasi csipke (kézi)